Végre !!!

Szerencsére eljött az idő, mikor egyik kollégánk, Kornél is megnyilatkozott. Remélem példamutató lesz, témától függetlenül várjuk többi munkatársunk írását is! Az is elég, ha az oldalt látható mail-címre elküldi.

Tisztelt olvasók!

Azért döntöttem úgy, hogy én is írok erre a blogra, mert noszogatni akarom a szerzőpáros második tagját(Henriket), hogy most már ő is nyilatkozzon meg.

Tehát mesélek Henrikről. Henrik barátunk lassan már 2 éve van a társaságunkba, a maga 21 évével igazi fiatalos lendületet – talán jobb lenne fiatalos bohóságot írni – hozott közénk.

A történet egy már elég hűvös hétfő hajnalban kezdődött a Zalaegerszegi vasútállomáson. Négy fiatalember várta a Budapest felé tartó IC-t fázva, álmosan, nagyokat szippantva cigarettájukból, a peronon. Henrikünk természetesen a legkésőbb érkezett. Felszálltunk a vonatra és mély álomba merültünk egészen Fehérvárig, hogy pótoljuk a hiányzó alvást. Lassan ébredeztünk, Érd magasságában már teljesen éberen beszélgetni kezdtünk. Mondanom sem kell, hogy a vonat dél felől közelítette Budapestet, tehát elhaladtunk a Csepel-sziget, és a Duna mellett, szépen látszottak a Csepeli szabad kikötő rakodó darui. Ekkor felém fordult Henrik, és feltette azt az ominózus kérdést, amit szerintem életem végéig nem felejtek el: - Ez itt milyen tó?

Sok minden megfordult akkor hirtelen a fejemben, igazából poénnak gondoltam, és vissza is kérdeztem, hogy ezt most komolyan kérdezi-e tőlem. Az arcáról láttam, h. igen tényleg komolyan gondolja. Kicsit szomorú lettem, és átkoztam a magyar oktatást, h. azért ilyet illene tudnia egy érettségizett embernek, de ez Henrik. Henrik amúgy egy értelmes fiatalember, csak valamiért úgy gondolja, h. ha ennél is butábbnak tetteti magát, akkor mindenki szeretni fogja. Furcsa felfogás.

Amíg fenn voltunk Pesten, sok furcsa szokására derült fény. Az albérletet 30 fokra felfűtötte, mi meg jószerivel izzadni tudtunk csak. A Barátok közt-ről már nem is beszélve. Ha nem láthatta, akkor hatalmas patáliát csapott. Arról már nem is beszélve, hogy otthonról hatalmas pakkokkal jött minden héten a fővárosba, mintha ott semmit nem lehetett volna megvenni, sőt olcsóbban megvenni. Erről a szokásáról csináltam is egy képet, egy későbbi munka során, amint a 20 kg-os krumplis zsákot pakolja be az autóba, miközben a magyar krumplitermesztés fellegvárába indulunk. Normális???

Márpedig Henrikünk ilyen. Hosszabb távon csak a Zoli tudja elviselni. Habár most már lehet, hogy meg kéne ismernem a barátnőjét. Egy szent lehet hatalmas türelemmel, máskülönben hogy lehetnének még mindig együtt. Vagy!!! Henrikünk kettős életet él, és egy normális emberi mivoltja is van, amit nagyon titkol előlünk. Ki tudja…

Egyenlőre zárom soraim, és várom Henrikünk válaszát, vagy bármilyen kommentet.

Henrik, cáfold meg!!!