niva-sokk: Első ígéret, visszatekintés kipipálva

Saját szemszögünkből kezdjük a visszatekintést. Mint zsák a foltját, úgy került egymás mellé ez a két jómadár, a közös pontjuk, amiben méltó vetélytársak, hogy egyik hülyébb mint a másik. Nos, ezek lennénk mi, a blogalapítók. Mint Kornél kollégánk írta, Budapesten ismerte meg igazán Henriket. Igazából mindkettőnket. Meg mi is egymást. Ez egy érdekes munka volt, élménynek jó volt. De mégsem terep. Egyenlőre nagyobb romantikája van a mostani beosztásunknak, amíg nincs komoly kötöttségünk. Utána mindketten terepre kerültünk, ki áthelyezéssel, ki vissza az eredeti helyére.

Dolgoztunk Zalaegerszeg környékén, mint egyetlen terepes csapat, főnökünk hathatós vezényletével és segítségével. Sokat tanultunk tőle, s tesszük még mindig, mikor velünk dolgozik kint. Mikor itt végeztünk, elkezdtünk vidékre járni, de ezek még nem ottalvós munkák voltak. Jártunk Kornél felségterületén (Rédicsen és környékén, remek házigazdánk volt), Zalaszentgróton, Körmenden, bebarangoltuk Kőszeget és hegyeit (egyszer magánakcióban ottaludtunk, nem is lett jó vége, azt a másnapot nem kívánjuk senkinek...), de eljutottunk az M7-es autópálya környéki településekre is, mint pl. Polgárdiba és Lepsénybe. Itt kell megemlítenünk -ha kronológiai sorrendben szeretnénk haladni-, hogy Zalaszentgróton csatlakoztak hozzánk új munkatársként Gergő és Krisztián, akik azóta egy újabb elvetemült csapatot alkotnak.

Ezek után elkezdtünk úgy vidékezni, hogy ott is aludtunk. Itt már sűrübben előfordultak azok a bizonyos másnapok, amiket ne irigyeljen tőlünk senki. De még mielőtt ezekre rátérnénk, itt szeretnénk bemutatni két kollégát röviden, talán ők maguktól megteszik majd részletesen. András, a GPS mindenható tudója, már nem csak munka közben mutatta meg magát napi egy-másfél órára, hanem esténként is köztünk volt. Köztünk a helye, ez nem vitás! Másik kollégánk Robi bácsi, mindannyiunk tiszteletbeli nagyapja. Történeteivel és élettapasztalatával igazi színfolt köztünk. Szóval megkezdőttek az ottalvós munkák. Itt is szeretnénk sorrendben haladni. Kezdjük Dunaalmással, akkor még Kornél és Karcsi is sokat kint volt velünk. Róluk is írunk még, későbbi bejegyzésekben. Dunaalmás egy gyönyörű kis település Tatától 10-12km-re, érdemes meglátogatni, ha valaki arra jár. A helyi sör és a házigazda bora nyerő párosítás, egészen másnap reggelig. Billiárd közben csúszik is. És a házigazda is nagyon rendes ember, mindig nála szállunk meg, ha azon a környéken van dolgunk.

És ami egy külön misét is megér, a Mátra és a Cserhát. Itt egy nagyon komoly munkánk volt, s most fog folytatódni az elkövetkező jó pár hétben. Itt leginkább külterületeken dolgoztunk, ezek leírásai külön bejegyzések lesznek, hiszen mégegyszer végigjárjuk az egészet. A szálláshelyeink elöljáróban: Berente, Mátrakeresztes, Nézsa, Nógrádsipek. Igazi falusi környezet mind a négyben, reméljük az esti bográcspartik és sörözések idén is olyan jók lesznek, mint tavaly. De ezekről részletesen majd később...

Egy-egy hétre még kiruccantunk Kecskemétre és Csongrád-Szentes közé is. Kecskemétet leginkább a pénztárcánk sínylette meg, pedig csak négy napot voltunk ott. De még mindig emlékeznek ránk, ha olvassák kéretik kommentelni! De semmi kompromitáló részletet nem illik elárulni, hátha még nekünk is új lesz, vannak még a kirakónak elveszett darabjai... És hát Csongrád, és az ott elhíresült halászlé... De erre megkérnénk Jóska bátyánkat, hogy a saját szavaival tegye közkincsé itt a blogon, megér egy külön bejegyzést!

És zárásként pár publikus fénykép