Előzetesként: a bejegyzés kb. két hete elkészült, és a benne leírt mentségek mellett egy sajnálatos esemény is késleltette (késlelteti) a bejegyzéseket. Most figyelemelterelésként erre is jut idő, egyszer kifejtem majd, idővel.
Hajazva az előző bejegyzésre, más címet nem találtunk. Nem lesznek határok, mivel az elmúlt időszak történéseit nem tudjuk egy konkrét keretbe szorítani. Sztorizások határok nélkül - és nagyon úgy néz ki, több részletben. Ehhez azonban kérjük a kollégák segítségét, akinek van kedve és megosztanivalója, valamilyen formában adja át, feltesszük a blogra. Mentségünk az eddigi hosszú alkotói válságra nem igazán van, de azért egy valamit mégis szeretnénk leszögezni: a vidékezés két dolog változó arányú kombinációjából áll, azaz sok munka sok bulival, vagy még több munka sok bulival...
Utolsó állomás amiről írtunk, Berente volt. Szó esett a névnapozásokról, születésnapokról, nőnapról, stb. Kis csapatunkon belül (egész pontosan a gasztronómia részlegen) társadalmi átrendeződés ment végbe a vezetői körökben. A kiszolgáló személyzet maradt, de Krisztián mellé társult Jóska, így már két főszakácsunk van. Jó csapatot alkotnak, ha kerülnek fel fényképek, azon biztos látszódni fognak majd (főzésről és rólunk, de sem a művelettel, sem a személyekkel nem találkozhattok Norbi ámokfutásán; tényleg, szerintem ez az ember az ámokfutástól sovány, esetleg a felesége lucerna-specialitásától).
Berente után következett Nézsa, itt három hetet töltöttünk el, ha jól emlékszem. A munkát nem részletezzük, bár tervezünk egy bejegyzést majd, amiben az érdeklődőknek pár linket ajánlunk, ahol az általunk használt eszközökről többet is megtudhatnak. Ez egy nagyon szép szakma, új megoldásokat is követel, mint a technika, mint a terepen saját kútfőből kiagyalt megoldások terén. De vissza Nézsára. A munkán kívüli események, amik felkavarták az estéket (és kb. ugyanolyan intenzitással a másnapokat): Krisztián születésnapja, Béla és Márk névnapja. Bográcsozásoknál pedig a gombapaprikás, a csülök- és körömpörköltek. Itt szeretnénk külön köszönetet mondani Viktornak és Zolinak, a két helyi legendának a rengeteg segítségért és szervezésért, valamint főleg azért, hogy igazi házi kenyeret ehettünk, amint kivették a kemencéből.
És most tényleg kérem a kollégákat, hogy akinek van kedve írni, tegye meg! Gondolok itt Krisztián és Béla közös koktélozására saját szemszögükből, vagy bármi másra, csak írjanak. Lassan összeszedjük majd az elmúlt 4-5 hét fényképeit, akkor több minden be fog ugrani, és röviden írunk majd róluk. A publikusakat meg is mutatjuk majd...
Ezek után kerültünk következő szálláshelyünkre, Mátrakeresztesre (nekem ez a kedvencem, ha érdekel valakit). Itt két hetet töltöttünk, nem eseménytelenül. Csak kisebb főzések voltak, de a folyadékkal kompenzáltuk, sőt, a költségvetés lenne egyszer ilyen plusszba, semmi gond nem lenne. De voltunk kultúrprogramon is, autentikus túrán vettünk részt egy-másfél óra erejéig, a cserteri várpincében. Ez egy Árpád-kori pince, ma is használják, a cserteri vár tövében, mindenkinek ajánljuk akit érdekel (kivéve a politikusokat, mert ha a pincének van lelke akkor rájuk szakad, és én személy szerint csőcselék mivoltomból adódóan sajnálnám ha őseink hagyatéka pár idióta miatt tönkremenne).
Mátrakeresztest már vártuk, nagyon jóban vagyunk mindenkivel akit ismerünk, és itt van a legszebb környezet az eddigi szállások közül, fennt van a hegyekben. Külön köszönjük Krisztinek a türelmét, szüksége volt rá. Kriszti üzemelteti Nógrád megye legjobb vendéglátó egységét, a mátrakeresztesi Zöld sas sörözőt. Minden este boldogítottuk - nem csak a hülyeségünkel, tényleg nagyon jókat beszélgettünk, jó barátunk. Itt ígérjük meg, legközelebb nem lepjük meg, előre szólunk neki ha megyünk. Már csak a kaktuszpárlat miatt is...
De híven a hely nevéhez, mi is szárnyaltunk, itt ünnepeltük Jóska születésnapját, emlékezetesre sikerült. Semmi műhelytitkot nem szeretnénk kifecsegni, legyen annyi elég, hogy emlékezetes volt. Henrikkel utolsóként távoztunk, csak épp kulcsunk nem volt a szálláskapuhoz, de valahogy bejutottunk (józanul nem sikerült volna). A másnap délelőtti eső nem csak a földnek kellett...
Körülbelül ennyi most, lassan jönnek a fényképek, és reméljük a kollégák írásai is. Mégegyszer minden jót kívánunk nézsai és mátrakeresztesi barátainknak, valamint nagyon sok boldog születésnapot és névnapot ünnepelt kollégáinknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése