Two Week To Midnight (Sun)

Kicsit eröltetett a cím, de jobbat nem tudtunk ráhúzni a híres Iron Maiden dalra. Azért rögtön az elején nem ártana megmagyarázni... Két hetet töltöttünk Berentén, mint korábban írtuk, a "nagy munka" egyik állomása ez a kis falu Sajószentpéter és Kazincbarcika között félútun. A két hétből több lett volna, pontosabban lesz is, de akkor még nem tudtuk amit ma. Nevezetesen azt, hogy két hét után lesz egy hét, amire megszakítjuk az otttartózkodást, mert lent délen van munka, a hadművelet központja (értsd:szállás) pedig Villány. Aki az eddigi bejegyzéseket olvasta, annak lehet nem is kéne erről többet írni, el bírja képzelni. És ezzel a Midnight Sun is értelmezhetővé válik, hiába nem a sarkvidéken voltunk...

De hogy szép sorjában haladjunk, a két hét mellett sem mehetünk el szó nélkül Berentén. Az első héten sajnos nem tudtunk a terveknek megfelelően haladni, az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Mivel sokat nem tudtunk haladni, Jóska bátyánk vezényletével hatalmas gasztronómiai kalandtúrán vettünk részt, és azért az esti levezető "harc a természettel a dehitratáció ellen" sem maradt el. De ugye a víznek rengeteg helyettesítő terméke létezik... Másnap viszont másnap volt, és a dehitratáció ott már a szó definitív értelmében vált értelmezhetővé, már szinte axiómává vállt. De fogalmazzunk magyarul, az előző esti bemákolás következményeit nehéz elviselni, de hát mindenki magának kereste, ugye...

A második hét munka szempontjából már hatékony volt, egyedül pénteken szakadt a hó, majd a havas eső, végül az eső. Több variáció nem volt. Hétfőn megalapoztuk a jó kedved egész hétre, Zoltán napot tartottunk (itt kívánunk bunkó módon utólag nagyon boldog nőnapot minden kedves nőismerősünknek, életünk megszinesítőinek - néha megkönnyítőinek, néha megkeserítőinek). Itt készültek emlékek az utókornak, de szó szerint az utókornak, jelen kor még nem készült fel rá, egyenlőre nem publikusak. Majd épp annyira újak lesznek mindenkinek, mint nekünk voltak kedd reggel. A hétfő este nagyvonalú vázlata a következő (mivel csak így emlékszünk rá): munka után érkezés a szállásra, vacsora elmaradt (in medias res áldozat az alkohol oltárán), a szállásadó család hölgyeinek felköszöntése, akik húsvéti locsolást megszégyenítő módon honorálták ezt nekünk, majd elvonoltunk kijelölt lakhelyünkre névnapozni - és eddig követhetők nyomon az események, utána 51-es körzetté vált a terület. Kedden a szállásunk átalakult wellnesközpontá, mindenki gyógykezelésen vett részt, bár pár masszőrhölgyet még el tudtunk volna képzelni, ahelyett, hogy egymás rusnya szőrös képét bámuljuk (a jövőre való tekintettel, amelyik hölgy affinitást érez, veheti felhívásnak, pályázatokat az oldalt látható e-mail címre várunk). Szerda szintén nevezetes nap volt, Krisztián kollégánk névnapja alkalmából az ő egészsége érdekében is fel kellett áldoznunk magunkat. Nem kell semmi következtetést levonni ebből, puszta kollegialitásról van szó (most egyre alacsonyabbnak tűnik a plafon). Csütörtökön az informatikusok szentírásának megfelelően (vagy egyes vagy nulla) szintén regenerálódtunk. Pénteken pedig hazatértünk, tudva, hogy a következő hét Villányban fog érni minket, szívünkban pedig felcsendült az álszűz (Madonna) patetikus remeke (fonetikusan rimékje), a D'ont Cry For Me Berente.

Utánna héten álmosan indultunk Villányba, de egyre fokozódó ébrenlét lett úrrá rajtunk, mire odaértünk. Az időjárás a pártunkra állt, ha azt a k.... szelet nem vesszük figyelembe. Első este a Szende pincészetet jó földmérőként feltérképeztük, ahogy illik. A jó hangulatot fokozta, mikor a pincéből felbukkant egy egyetemista csoport, akik borkóstoláson vettek részt, s már ennek megfelelő állapotban voltak. Nagy önmarcangolás árán úgy döntöttünk, hogy utólérjük őket, bármennyire is nehezünkre esik. Végül hozzánk csapódtak, vagy mi hozzájuk, nézőpont kérdése. A kiváltó ok pedig a "kőművesmosoly" nevű jelenség volt, a természet egyik csodája. Ha nem lenne világos, ez a jelenség akkor adódik elő, mikor egy hölgy öltözködési stílusa lehetővé teszi, hogyha előrehajolva ül egy támla nélküli ülőalkalmatosságon, akkor bizonyos előnyös tulajdonságai hátulnézetből előtérbe kerülnek. Itt is készültek fényképek, hölgyekről, az ő koszorújukról, de ezeket a beleegyezésük nélkül nem tehetjük közszemlére. Végül úgy feloldódtak, hogy éneklésbe torkollott a mulatság, un. tengerészgyalogos módra. De azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy a vezérénekes trió három lányból állt, így még elképesztőbb. A teljes szöveget nem jegyeztük meg, a "Hófehérke, hét törpe" kezdetből valamilyen, egyenlőre homályos módon eljutottunk az italok rigmusos minősítéséhez, mint például a "jó sör az az Amstel, attól áll a fasz fel"-ig. És mégegyszer, ezt három lány vezényletével! De jött értük a busz, sajnos menniük kellett. Ha valamelyikük olvassa, kéretik az oldalt látható e-mail címre elküldeni a teljes szöveget, és egyik (nem nevezzük meg) kollégánknak egy Annamária nevű lány elérhetőségét. Az estét még ezután lezártuk, az már szintén homályos egy kicsit. Viszont Béla mutatványa emlékezetes volt, mint a "kőművesmosoly" fogalmának, mint magánszámának bemutatásával. A magánszám a stoppolás helyes technikájának prezentálását volt hivatott elősegíteni, de szegény az első lendülettel akadályba ütközött, magyarul akkorát esett mint a ló. A hátralévő estéket Sanyi barátunk vendéglátóipari egységében töltöttük, a Fritsch pincészetben. Mindenek előtt jelen fórumon is szeretnénk mint neki, mint Jóskának nagyon boldog névnapot kívánni! Ezen jelentős alkalmak miatt szintén koccintanunk kellett, de ezt nem panaszkodásnak szánjuk, felejthetetlen esték voltak. Megfordultunk már pár helyen mióta a cégnél vagyunk, de ilyen vendégszeretetet ezen kívül csak Nézsán tapasztaltunk, arról korábban már tettünk említést. Eddigiek alapján "az ország legjobb vendéglátója" címet adományozzuk nekik megosztva. Ha valakik megérdemlik, akkor ők, kétséges, hogy a jövőben bárki felűl tudja múlni őket. Mégegyszer nagyon szépen köszönjük, ha rajtunk múlik, visszatérünk!