Remegő kezekkel és lábakkal

Elöljáróban, megmagyarázva a címet: remegő lábakkal, mert már nem tudom kimagyarázni a hosszú hallgatást (egy indokot kivéve), és remegő kezekkel, mert sok volt minden - munka, idegeskedés, ivás és nem utolsó sorban már egy hónapja nem cigizek. Amint rászánjuk magunkat az apróbb munkák között az irodában, összeszedjük a fényképeket amiket felrakunk, azok beszédesebbek lesznek.

R.I.P. - angol rövidítés, gondolom nem kell magyarázni. Ez az a családi ok, amit már írtam korábban, június 16-án meghalt édesapám. Sokan kérdezték a baráti társaság(ok)ból mi a baj, de nem akartam senki kedvét elrontani. Magánügy abból a szempontból, hogy milyen volt a kapcsolatunk, és utána mentünk túrázni. Nem akartam, hogy erről szóljon. A munkatársak és páran még tudták, de lassan felesleges a többes szám, a Piccoló nevű törzshelyünknek köszönhetően lassan csak egy baráti társaság lesz, majdnem minden kolléga összes ismerőse megfordult már ott. Ez itt a reklám helye: "egy hely, ami összeköt". De térjünk át másra, és megkérek minden olvasót, ha kommentelni szeretne, vagy találkozunk, a beszélgetés ne erről a részről szóljon, garantálom, hogy nem fogok megsértődni, kifejezetten én kérem, hogy így legyen.

Mint említettem, kerülnek majd fel képek, azok beszédesebbek lesznek. Addig csak pár példa, mennyire fáradtak voltunk, a dialógusok csak nagyjából.

Szálláson, sörözés közben:
- Kié ez a gumicselló? (Béla)
- Biztos nem a Lacié, mert arra rá van írva, hogy (vezetéknév) L.. (Márk)
- Igen, (vezetéknév) Left, a másik pedig (vezetéknév) Right! (Krisztián)

Autóban, Miskolc belvárosa, megfogott a lámpa:
- Kinyílott az ajtód, megint sipol ez a hétszentséges autó! (Zoli)
- Te hülye, ez a lámpából jön, ez segíti átkelésnél a süketeket. (Henrik)

Szálláson, pakolás közben:
- Áll a víz a platón! (Béla)

Mindenki rohan oda, a válaszok nem szalonképesek - tényleg állt a víz a platón, csak az üvegben, kivételesen nem borult fel.

Szállás, sörözés, kimentés és foci a tv-ben:
- Mennyi? 0-0? (Gergő)
- Nem, 10-10, csak nem fért ki. (Béla)

Kb. ennyi példa most, Bélának pedig jobbulást és mielőbbi munkábaállást kívánunk, már hiányzik a csapatból, két hete műtötték.

Mint látjátok néztem én is a tv-t. Hát... Ezzel nem kezdünk mondatot, de kell, különben nagy levegő nélkül háromsoros káromkodás következne. Drazsé bizonyítékot hamisít, és még mindig a helyén, csak hogy egyet elöljáróban bedobjak. Elfogják a "nagy fekete terepjárósokat", de kurva érdekes körülmények és időzítés keretében. A vér profik, akik fél évig sikeresen bújkálnak, most csak úgy megadják magukat, minden bizonyítékot a helyszínen tartva (összegyűjtve, rendszerezve), sőt, az egyik még saját motorján vissza is megy, mikor felhívja a barátja vagy a rendőr, ezt már nem tudom. A szenzáció hírformáló erejének, vagy nem tudom minek lehet betudni, de hírtelen az összes helyszínen az ő DNS mintájuk volt, pedig másról sem szóltak a hírek, minthogy ezek a "profik" két-három helyszínen semmi nyomot nem hagytak (DNS-t sem). Elötte egy nappal Miskolcon bejelenti a rendőrségen egy kisebbségi képviselő, hogy a háttérben a cigány maffiát kell keresni (jó szándékból, nem 100 millióért). És hab a tortán, utána a miskolci zártkertben még mindig félnek a cigányok, mikor meglátnak egy nagy fekete autót, pedig mi csak dolgozni jártunk arra, azért kellett a terepjáró. Tényleg kurva érdekes...

És végül kettős mérce használata nélkül, egy ottani helybéli elmondása és saját tapasztalatom alapján. A zártkert teteje után van egy nagy elhanyagolt terület, ott miért lehet fegyvert kipróbálni, mindent ellopni és ártatlan embereket rettegésben tartani? És miért nem bassza meg a rohadt kurva anyját az a közszolga (elrendelő és végrehajtó egyaránt), aki ezt hagyja? Arra esküdtek fel, hogy elfutnak?

Lehet röhögni rajta, ahogy a Kosturica filmeken is, de ez inkább siralmas. Azt a látképet nem kívánom senkinek, amit láttam (sok helyen járunk, ha nem hiszitek el nézzétek meg, nem jókedvemből írom le). Temető mellett van egy sáros út, egy nőhöz tartozik minimum 4 gyerek (+ 1 a babakocsiban), akik szembe jönnek. Méteres pocsolyákat kerülgetnek, nikotintól és bortól elhaló hangon keseregnek, hogy miből mennek majd iskolába a gyerekek. És a hogy vagy kérdésre ha az a válasz hogy "szédülök", egyből jön vissza a következő kérdés: "meginn gecit fogtá' more?" És ha elnéz az ember a temető irányába, még szörnyűbb a látvány, nem is hittem, hogy ilyen még van. Ránézésre olyan, mintha csak dobtak volna pár lapát földet a tetemre, és a fejfa két tetőléc összeszegezve, jobb esetben (volt két akácfa nyesedék is ilyen funkcióban).
És ha valaki megint felháborodik a stíluson és a tartalmon, nem ártana, ha ő is kettős mérce nélkül szemlélné az eseményeket!

És zárásképp egy olyan hír, amire büszkék lehetünk, közönhetően II. András árpádházi királyunknak (igen, ÁRPÁDSÁVOS zászlója volt neki is!!!). Köszönet a hírért Robi bácsinak, mindannyiunk tiszteletbeli nagyapjának. Amióta beszélgettem vele a mi kis nyári túránkról, mindig elhozza nekem az ebből a témakörből való cikkeket. És a cikk teljes egészében:

Magyar győzelem Szíriában

Magyar kézre került a szíriai Margat vára, ám honfitársainknak egyetlen puskalövés nélkül sikerült bevenniük ezt a gyönyörű erődöt. Ugyanis a több száz éves épület romjai feltárásának jogát Major Balázs régész és csapata nyerte meg.

A kutatók Margat várában és a közeli Tartusz óvárosában végeznek ásatásokat. A világban szinte alig van példa arra, hogy ilyen jelentős objektumra külföldiek kapjanak koncessziót. Így méltán büszkék lehetünk a győzelemre. Ám nem ezek a szakemberek az első magyarok, akik huzamosabb ideig tartózkodnak itt. Ennek az erődítménynek létéhez Magyarország is hozzájárult, hiszen 1218 januárjában II. András király szentföldi hadjárata során Margatban szállt meg. Akkor ő évi száz ezüstmárkát adományozott a vár építésének céljára, és ezt az összeget több mint fél évszázadig hazánk rendszeresen fizette. A keresztes háborúk idején a Szentföld sokkal nagyobb területet jelentett, mint ma. Tartusz egykor a templomos lovagok egyik utolsó menedéke volt. A Földközi-tenger partján található csendes, hangulatos település óvárosa az Ezeregyéjszaka meséibe illő. Kiemelkedő látnivalója a 12. századi Miasszonyunk-katedrális, amelynek alapjait még a 4. században rakták le, és amely ma múzeumként tekinthető meg.

A Margat helyén álló első erődítményt arab törzsek építették. Nem csupán katonai célokat szolgált, hiszen itt nyüzsgő élet is folyt. A keresztesek a 12. században foglalták le, és ekkor először a Mazoir család birtoka lett, majd 1187-ben a johannita lovagrend kezébe került. Ők a vár körül lakóházakat emeltek, és ekkoriban készült a lovagok nagyterme is. A tengerparti kereskedőutak ellenőrzésére kiválóan alkalmas vulkanikus kúpon magasodó épületet még a rettegett Szaladdin sem tudta bevenni. Fénykorát a 13. században élte, és ekkor készülhetett a várkápolna, illetve a nemrég Selmeczi Anna restaurátor által feltárt egyedülálló freskó, amely a poklot és a mennyországot ábrázolja. A várat végül a memelukok mégiscsak megszerezték az európaiaktól. A keresztesekkel való hadakozás végével Margat jelentősége csökkent, de még az 1950-es években is laktak kőházaiban. A tervek szerint a feltárások után a kutatók a középkori épületegyüttest felterjesztik az UNESCO világörökség pályázatára.

Szíriában maradt fenn az egyik legjelentősebb lovagi erőd, a Krak des Chevaliers, azaz arabul Qul’at al-Hosn, amely a középkori hadiépítészet remekműve. A libanoni határ közelében, a tengerparttól 35 kilométerre magasodik, és 1150-1250 között a johanniták főhadiszállása volt. Számunkra az adja jelentőségét, hogy II. András 1218-ban itt is megfordult, és ezt a helyet is nagyobb összeggel támogatta. Mai nevét a franciáktól kapta, akik a 19. században újra felfedezték. Az eredeti kurd várat a keresztesek már első hadjáratuk során elfoglalták. II. Rajmund tripoli őrgrófja adományozta a johannitáknak, akik a Szentföld leghatalmasabb erősségévé tették. A 13. században Krak a szultán helyettesének székhelye lett, majd elvesztette jelentőségét. Miután a franciák restaurálták, megnyitották a látogatók előtt.

(forrás: Füles magazin)

Ötletelés - Határok nélkül

Előzetesként: a bejegyzés kb. két hete elkészült, és a benne leírt mentségek mellett egy sajnálatos esemény is késleltette (késlelteti) a bejegyzéseket. Most figyelemelterelésként erre is jut idő, egyszer kifejtem majd, idővel.

Hajazva az előző bejegyzésre, más címet nem találtunk. Nem lesznek határok, mivel az elmúlt időszak történéseit nem tudjuk egy konkrét keretbe szorítani. Sztorizások határok nélkül - és nagyon úgy néz ki, több részletben. Ehhez azonban kérjük a kollégák segítségét, akinek van kedve és megosztanivalója, valamilyen formában adja át, feltesszük a blogra. Mentségünk az eddigi hosszú alkotói válságra nem igazán van, de azért egy valamit mégis szeretnénk leszögezni: a vidékezés két dolog változó arányú kombinációjából áll, azaz sok munka sok bulival, vagy még több munka sok bulival...

Utolsó állomás amiről írtunk, Berente volt. Szó esett a névnapozásokról, születésnapokról, nőnapról, stb. Kis csapatunkon belül (egész pontosan a gasztronómia részlegen) társadalmi átrendeződés ment végbe a vezetői körökben. A kiszolgáló személyzet maradt, de Krisztián mellé társult Jóska, így már két főszakácsunk van. Jó csapatot alkotnak, ha kerülnek fel fényképek, azon biztos látszódni fognak majd (főzésről és rólunk, de sem a művelettel, sem a személyekkel nem találkozhattok Norbi ámokfutásán; tényleg, szerintem ez az ember az ámokfutástól sovány, esetleg a felesége lucerna-specialitásától).

Berente után következett Nézsa, itt három hetet töltöttünk el, ha jól emlékszem. A munkát nem részletezzük, bár tervezünk egy bejegyzést majd, amiben az érdeklődőknek pár linket ajánlunk, ahol az általunk használt eszközökről többet is megtudhatnak. Ez egy nagyon szép szakma, új megoldásokat is követel, mint a technika, mint a terepen saját kútfőből kiagyalt megoldások terén. De vissza Nézsára. A munkán kívüli események, amik felkavarták az estéket (és kb. ugyanolyan intenzitással a másnapokat): Krisztián születésnapja, Béla és Márk névnapja. Bográcsozásoknál pedig a gombapaprikás, a csülök- és körömpörköltek. Itt szeretnénk külön köszönetet mondani Viktornak és Zolinak, a két helyi legendának a rengeteg segítségért és szervezésért, valamint főleg azért, hogy igazi házi kenyeret ehettünk, amint kivették a kemencéből.

És most tényleg kérem a kollégákat, hogy akinek van kedve írni, tegye meg! Gondolok itt Krisztián és Béla közös koktélozására saját szemszögükből, vagy bármi másra, csak írjanak. Lassan összeszedjük majd az elmúlt 4-5 hét fényképeit, akkor több minden be fog ugrani, és röviden írunk majd róluk. A publikusakat meg is mutatjuk majd...

Ezek után kerültünk következő szálláshelyünkre, Mátrakeresztesre (nekem ez a kedvencem, ha érdekel valakit). Itt két hetet töltöttünk, nem eseménytelenül. Csak kisebb főzések voltak, de a folyadékkal kompenzáltuk, sőt, a költségvetés lenne egyszer ilyen plusszba, semmi gond nem lenne. De voltunk kultúrprogramon is, autentikus túrán vettünk részt egy-másfél óra erejéig, a cserteri várpincében. Ez egy Árpád-kori pince, ma is használják, a cserteri vár tövében, mindenkinek ajánljuk akit érdekel (kivéve a politikusokat, mert ha a pincének van lelke akkor rájuk szakad, és én személy szerint csőcselék mivoltomból adódóan sajnálnám ha őseink hagyatéka pár idióta miatt tönkremenne).

Mátrakeresztest már vártuk, nagyon jóban vagyunk mindenkivel akit ismerünk, és itt van a legszebb környezet az eddigi szállások közül, fennt van a hegyekben. Külön köszönjük Krisztinek a türelmét, szüksége volt rá. Kriszti üzemelteti Nógrád megye legjobb vendéglátó egységét, a mátrakeresztesi Zöld sas sörözőt. Minden este boldogítottuk - nem csak a hülyeségünkel, tényleg nagyon jókat beszélgettünk, jó barátunk. Itt ígérjük meg, legközelebb nem lepjük meg, előre szólunk neki ha megyünk. Már csak a kaktuszpárlat miatt is...

De híven a hely nevéhez, mi is szárnyaltunk, itt ünnepeltük Jóska születésnapját, emlékezetesre sikerült. Semmi műhelytitkot nem szeretnénk kifecsegni, legyen annyi elég, hogy emlékezetes volt. Henrikkel utolsóként távoztunk, csak épp kulcsunk nem volt a szálláskapuhoz, de valahogy bejutottunk (józanul nem sikerült volna). A másnap délelőtti eső nem csak a földnek kellett...

Körülbelül ennyi most, lassan jönnek a fényképek, és reméljük a kollégák írásai is. Mégegyszer minden jót kívánunk nézsai és mátrakeresztesi barátainknak, valamint nagyon sok boldog születésnapot és névnapot ünnepelt kollégáinknak!

Határok

Először is elnézést kérünk mindenkitől, akik sűrűn felnéztek oldalunkra, és nem találtak új bejegyzéseket. A magyarázat, hogy rengeteget dolgoztunk, néha éjszakába nyúlva (kimentések és küldések miatt, de gondolom ezt csak a szakmabeliek fogadják el mentségként). Egyrészt emiatt, másrészt hiába az elhatározás, ha valaki fáradt (új szerzők közül, lassan lesznek!), és hab a tortán, családi okok is közrejátszottak (közrejátszanak), ami miatt az ember nem feltétlenül van vicces kedvében, és (saját logika szerint) nem akarja más kedvéd elrontani. Ennyi a magyarázkodás, a magyarázat.

Három határról szeretnénk írni. Lenne egy negyedik is, mint ráadás, az maga a "három határ" című Kormorán dalról, valamint a szövegvilágban kapcsolódó egyéb dolgokról szólna, de abból megint kifakadás lenne, és sok "embert" (idézőjel amiatt, hogy az ember erdetileg gerinces) küldenék el a picsába. Erre a megoldás egy idézet valamint egy link lesz, hogy rövidre zárjam:

Csatatér az utcákon, bűnözők kormányon
Agymosott tömeg, se élő, se holt,
A haza elveszik, a magyart üldözik,
A földön melyen annyiszor, apáink vére folyt!
Elég volt !!! Elég volt !!!
Tankok helyett bankok, Elég volt !!!
Népnyúzó bitangok, Elég volt !!!
Rendőrgáz, plexipajzsok, Elég volt !!!
Elég volt !!! már Elég volt !!!

Levertük a csillagot, semmi sem változott,
Gumibotok védik ezt az embertelen kort,
A haza elveszik, a magyart üldözik,
A földön melyen annyiszor, apáink vére folyt!
Elég volt !!! Elég volt !!!
Tankok helyett bankok, Elég volt !!!
Népnyúzó bitangok, Elég volt !!!
Rendőrgáz, plexipajzsok, Elég volt !!!
Elég volt !!! már Elég volt !!!

És a link: http://www.youtube.com/watch?v=IC53QRC-jjw

Le lehet vonni a következtetést, lehet szélsőségesezni, ha valakinek ezzel baja van. De most én mondom, hogy el lehet menni, ha valakinak baja van a véleményemmel (és még sokakéval), azt nem írom hova, kitalálja úgyis (és nem p-vel kezdődik)... De nem erről szól a mostani írás.


Az első határ, ha kronológiai sorrendben szeretnénk haladni, a teljesítőképesség határa, egész pontosan a terepjáróké. Mivel, mint írtam, sok munka van, tehát sok csapat is. Minket ért a megtiszteltetés, hogy megkaptuk a nagy terepjárót, minden előnyével és hátrányával együtt. Nem szeretnénk nagy elemzést csinálni, csak az elején ígértük, hogy erről is szó fog esni. Akár úgy is bevezethetnénk a bejegyzés ezen részét, hogy: mi a közös az off-road munkaszintű felhasználásában és a NASA szintű biztonsági intézkedések gyakorlati alkalmazásában? A válasz az, hogy mindkettő megkeseríti az életünket. Az első gondolom érthető, a második rész bővebb kifejtésre kerül a következő határnál, és a végére mindenkinek össze fog állni a kép. De vissza a nagy terepjáró előnyeihez és hátrányaihoz. A legnagyobb előnye, hogy főnökünk is jön velünk, ami hatalmas segítség nekünk, mi még tervben sem voltunk, mikor ő már dolgozott. Előnye még, hogy kényelmesebb mint a Niva, főleg hosszú úton, és nem utolsó sorban minden belefér, aminek kell. És a hátránya, hogy nem tud annyit terepen, mint oldalunk névadója. Ezt nem is ragozzuk tovább, a felező és a difizár, valamint a nyomaték, a hossz és a terepgumi gondolom nem sok embert foglalkoztat az olvasók között. A képek, amin az látható, ahogy Krisztián kollégánk kihúz minket a szarból, magukért beszélnek.



A második határ az emberi hülyeség határa. Bár ez nem elég egzakt állapot, mivel, mint kiderült, határtalan (és attól tartok még van lejjebb, de inkább cáfoljon ránk az élet)! Hogy kapásból megmagyarázzuk az előző bekezdésbeli utalást: be kellett kéretőznünk egy üzembe (nem nevezzük meg, Az Elég Sokoldalú), ahol már tavaly jártunk és dolgoztunk is, most is hasonló aktivitással és felkészültséggel jelentkeztünk be. De új vezetés lehet (gondolom valakinek ez jó, meg annak is, aki ezt intézte), ugyanis liszenszelték a NASA rendszerét, ergó irány a tűz- és balesetvédelmi oktatás. Az oktatás végére elértük, hogy felvételi nélkül bejutottunk volna Galla Miklós csapatába, hiszen senki nem röhögte el magát. Erről is készültek fényképek, ezek rövidesen felkerülnek majd oldalunkra, kéretik készíteni a rekeszizmokat! De ami a szomorú valóság része: NASA liszensz balkánosítva (ezzel nem az adottságot, hanem a használóját minősítem), bürokrácia mesterfokon (írjam alá az X-dik papírt, hogy előtte X-1-et már aláírtam, kb.) - magyarul döglődik minden, de azt tudják, hogy hogyan játszák az agyukat és hogyan baszogassák az embereket!

Ehhez a határhoz tartozik még egy dolog, de az már később történt. Úgy alakult, hogy egyik hétfőn nem csak átmentünk a vízfejen (Pesten), hanem dolgoznunk is kellett ott. Mentünk egy kis utcában, mire megállított minket egy alak, hogy érdeklődne tőlünk. Kivételesen nem munkáról érdeklődött, hogy mégis mit csinálunk, hanem - helybélinek nézve minket, bár ezt sértőnek is vehetnénk, de hát legyünk kedvesek egyszer az életben - megkérdezte, honnét indul a 3521516545451-dik busz. Elnézését kértük hogy nem tudjuk, Zalaegerszegről jöttünk, itt csak dolgozunk. Mire ő valamilyen oknál fogva megvilágosodott, nem a buszról, hanem Zalaegerszegről. Közölte, hogy így megérti tudatlanságunkat, hiszen az nem a szomszédban van, hanem Veszprém megyében... Ezért legyünk kedvesek? És ne szoruljon ökölbe a kezünk? Az is idegesítő, hogy ilyen balfaszok élnek (én is hülye vagyok földrajzból, de ez már nekem is túlzás), másrészt: a Balaton-felvidék nem volt elég, bazd meg?


Az utolsó határ szintén Budapesthez kötődik, úgy hívják hogy Határ-út. Velünk volt Robi bácsi is (ő egy olyan ember, hogy aki ismeri, büszke lehet rá!), tőle tudtuk meg, hogy miért is van ott annyi (mondjuk ki) kurva: a sok aktatologatás a türelmi zóna ügyében nem vezetett sehova, hát az iparág kijelölte magának a Határ-utat. A közeli liget volt a "titokszoba", elszórt óvszerek a szivárvány minden színében. A liget szélében az árnyékban pedig az edzők (futtatók) foglaltak helyet, az egész família (az ő színük nem szerepel a szivárványban). Odaszóltak nekünk, egyrészt érdeklődési szinten, hogy mit csinálunk a területükön (szerintem körbehugyozták, felhasználva az ősi és alapvető kijelölési módszert), másrészt szintén érdeklődési szinten, hogy "kell lány"? Még észbe sem kaptunk, Robi máris leszerelte őket: "egy harmatos fröccsnek jobban örülnék"!


A tanulság legyen csak annyi, hogy mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek. Kezdve azzal, hogy a teremtő állatkertje körül alacsonyra húzta a kerítést, és ki tudja, mivel lesz befejezve...